"Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne: - És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez... Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott. - Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek. A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt: - Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom. - Igen, -szólt az öreg- a te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel, kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből, ezek a nyílt sebek, az üregek... Hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal. A fiatal, könnyező arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből, és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra. Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain TÖKÉLETES szívvel, amelyből hiányzik a szépség... " Küldök egy darabkát a szívemből!

forgalom télen

Egy 70 km/h Max. sebességű útszakaszon, 250 km/h sebességgel radarba futó autós védőbeszéde a bíróságon : "Tisztelt bíróság, valóban láttam egy fehér alapú, kör alakú táblát, amiben a 70-es szám volt, de nem volt semmilyen mértékegység mellette. Ahogy önök is tudjak, az 1837. július 4-i törvény kötelezi országunkat a metrikus mértékegység használatára. Továbbá az 1961. május 3-i 65/501 számú törvény kimondja, hogy a hosszúság mértékegysége a méter, és az idő mértékegysége a másodperc. Én el sem tudom képzelni, hogy a Belügyminisztérium nem tartja tiszteletben a Köztársaság törvényeit. Tehát logikus, hogy ha nincs odaírva a mértékegység, akkor a sebesség alapértelmezés szerint m/sec-ben értendő. A 70 m/sec maximális sebesség, megfelel 252 km/h-nak. A rendőrök azt mondták, hogy 250 km/h sebességgel autóztam. Nem is vonom kétségbe a rend őreinek pontosságát. Tehát 2km/h sebességgel a sebességkorlát alatt voltam. Így tisztelettel kérem a bíróságot, hogy adják vissza a jogosítványomat, amit egy sajnálatos tévedés folytán vettek el a rend éber őrei." Hoppá! A magyar KRESZ-ben (1/1975 KPM-BM rendelet) nincs megjelölt mértékegység, csak az, hogy "sebesség", ami 1837. július 4-i törvény továbbá az 1961. május 3-i 65/501 számú törvény következésképpen m/sec-ot jelent! További hiányosság a KRESZ-ben a biztonsági öv, amire csak annyi előírás van, hogy be kell csatolni, de az nincs ott, hogy az ember előtt, vagy mögött kell becsatolni, ahogy az sincs deklarálva, hogy a biztonsági öv milyen biztonságot hivatott szolgálni.

"Településfejlesztés" címszóval merénylet készül a teremtő FÖLD szívcsakrája ellen! "Kulturális kreativok" oldalán találtam

komentek

Egy üvegmonstrumot akarnak ráépíteni a Föld szív-csakrájára:kiterjedt betonparkolókat, luxusszállodát, sportcentrumot és vendéglőt terveznek – idegen befektetői körök! Dobogókő a Föld legerőteljesebb energiaközpontja India nagykövetasszonya a Pilisbe jár feltöltődni. A dalai láma magyarországi látogatásakor elsőként szintén az általa is a világ egyik legfontosabb és legcsodálatosabb helyének tartott Pilisbe sietett, ahol a következőket mondta: A tibeti szemlélet a magatartás és a Szent Tudás többi hajtásához hasonlóan a mindenséget egységben, Egynek látja és éli. Ennek megfelelően az erőközpontokat - csakrákat - nemcsak az emberi testben, de a Földgolyón is számon tartja. A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben (Dobogókő) van. A Pilis Árpád-kori szakralitását oklevelek bizonyítják: mindvégig királyi központként működött, soha nem lehetett adni-venni benne földterületeket, csak királyi jóváhagyással. Később, az Anjou-kortól Visegrádon, a fellegvárban őrizték a Szent Koronát (amely a világon egyedülálló módon nem királyi, hanem beavatási korona) és a Képes Krónika képein a koronázás helyeként a Pilis azonosítható. A szent helyeket, ahogy mondják, maga az Isten jelöli ki. Nem véletlen tehát, hogy a környéken Mária-jelenések, csodás gyógyulások tucatjaival találkozunk.” – tanulmány Pilis szakralitásáról: http://hunhir.hu/index.php?pid=ony&id=000252 Tény, hogy a Pilisben az Élő Földünk szíve dobog. Ne feledjük, hogy a Korona-csakra egyik kapuja Tibet, ahol a szellem összekapcsolódik a felsőbb szellemiséggel. Az univerzális tudat másik kapuját ide helyezzük , a Kárpát-medencébe. Csakhogy a Korona-csakra tudatosságot is feltételez. Tudatos kapcsolatot az univerzum energiáival és a természet akaratának, törvényeinek közvetítését. Ezt pedig Földi viszonyokban csak emberi lény képes megtenni: a Földön a Magyar Nemzet tölti be a közvetítő szerepet!!! A Magyar Nemzet, a nyelv, a rovásírás, a Kárpát-medence szakralitása már érthetővé teszi a Magyar elnyomását, a Magyar polgárok elüldözését (Gyurcsány: „El lehet menni Magyarországról, itt lehet hagyni bennünket, kérem szépen, tessék, lehet menni!” Aki érzékeny a szellemi energiák iránt, az érzi ennek a tervezett építménynek az ártó energiáit: rendezetlen összevisszasága, hegyes élei, megtört felületei és természetidegen üveg építőanyaga teljes zavart idézne elő az energia és az információ szabad áramlásában – gátolná és elfojtaná a Föld életenergiáit! Az úgynevezett „területfejlesztés” részletei az alábbi honlapon részletesen is megismerhetőek. Elérési útvonala a bal oldali fülben: Referenciák - tervezés - Urbanisztika - Településfejlesztési javaslat - Pilisszentkereszt és Dobogókő. A címre klikkelve a látványtervek videón is megtekinthetők. http://archandart.hu/magyar/go.php Soha se tiltakozzunk VALAMI ELLEN, önmagában. Azt az üvegmonstrumot fel lehetne építeni akár 20 km-rel távolabb is. Ott is munkahelyeket teremtene a környéken lakó embereknek. Az ott megszálló és pénzt költő látogatók pedig számtalan módon elzarándokolhatnak Dobogókőre, hogy ott gyógyuljanak és energiát gyűjtsenek. Joggal gondlkozunk el: vajon miért éppen a FÖLD SZÍVCSAKRÁJÁT akarják elfojtani?

Származási hely: Downloads

Döbbenetes infók a Szeretetről és Albert Einsteinről 2009. Dec 23. 18:18 Szerző: Tarnóczy Vilmos Kb. 100 évvel ezelőtt Albert Einstein hosszú órákig tartó munka után hátra dőlt székében és teljesen magába roskadt: Atyaúristen!!!! Hogyan fogom én ezt elmagyarázni az embereknek? A gondolatok lázasan rohangáltak a fejében, de sehogyan sem tudta megérteni, amire rájött. Olyasmire jött rá, amiről tudta, hogy igaz, de felfogni még neki is nehezére esett. Visszaemlékezett gyermekkorára, amikor is a legnagyobb élménye az volt, amikor apja megmutatta neki, hogyan működik az iránytű. Azonnal elkápráztatta, hogy létezik egy ERŐ, ami láthatatlanul is képes hatni a tűre. Azóta nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a világ nem csak az, amit a szemünkkel látunk. Most pedig rájött valamire, amiről elképzelni sem tudta hogyan lehetséges, annyira viszont bízott a számításaiban, hogy igaznak fogadja el. Arra jött rá, hogy sem a tér, sem az idő nem létezik. Pusztán gondolati teremtmények. Egy hatalmas illúzió, ráadásul olyan tökéletesen megszerkesztve, mely illúzióban mindenki abban hihet, amiben csak akar, mindig igaza lesz. Ekkortájt hagyta el a száját az a mondat, amit azóta sokszor idéznek tőle: Csak két dologban hihetsz: vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem. Mindez 100 évvel ezelőtt történt. Mi az, ami napjainkban történik? Tudósok megállapították, hogy az emberi DNS-ben lévő információk mindössze 3-5%-a felelős azért, hogy a petesejt és a spermium találkozása után egy hús-vér emberke születhessen. 95% pedig valami egészen másért felelős. Bár, sokat hallani, hogy az ember lelki lény, de azt sehol nem tanították, hogy 95%-ig az. Érted ezt? Amikor belenézel a tükörbe, azt aki igazán vagy, nem is látod. Annak aki vagy, és aki lehetnél, mindössze 5%-át látod. Amikor Szent-Györgyi Albert elkezdte erőltetni, hogy a tudomány kicsit nagyobb hangsúlyt fektessen a kvantummechanika tanulmányozására, mert úgy néz ki, hogy sokkal több dolog függ össze olyan dolgokkal, amiről elképzelni sem tudjuk, nem csak kortársai nevették ki, de a Magyar Tudományos Akadémia még arról is gondoskodott, hogy ezek a cikkek eltűnjenek az életművéből, nehogy a tudós egy nagy bohócnak tűnjön az utókor számára, akinek csak malaca volt, amiért felfedezte a C vitamint. Mostanában kezdték el kutatni, kutatgatni a levegőben, éterben, illetve ismeretlen dimenziókban lévő információs mezőket. Ma már tudjuk, ha egy csoport jó kedvű, vidám ember egy légtérben örül egymásnak, ezután pedig elhagyva a helyiséget, egy ismeretlen lép be ugyanide, ennek az embernek is megváltozik az érzelmi mutatója. Jobb kedve lesz, pedig nem is hallotta, nem is látta azokat, akik előtte bent voltak a teremben. Mit jelent az, hogy ma már tudjuk????? Hiszen legtöbbünk még soha nem hallott erről! Ha ez igaz lenne, mindenhol erről beszélnének. Ha valami fontos és igaz, akkor annak vezércikknek kell lennie a médiában… Vagy mégsem? A válasz: vagy mégsem. A CIA és a KGB több, mint 50 éve kutatja azt, hogyan tudnának a távolból kutakodni mások agyában. Hogyan lehetne kiszedni titkos információkat több ezer kilométerre lévő emberek agyából. Ehhez nagyon összetett pszichológiai ismeretekre és az emberi lélek legmagasabb szinten történő tanulmányozására van szükség. A gyalázatos kutatások legnemesebb mellékterméke az, hogy rájöttek mi a módja annak, hogy egy ember kiteljesedett boldog életet élhessen. Kiteljesedhessen a kreativitása, elérhesse céljait, és kihozhasson magából mindent, ami fontos számára. De a legfontosabb amit felfedeztek: ha egy ember növeli személyes tudatosságát, az hatással van más, távolban lévő emberek tudatosságára is. Ez pedig nagyon veszélyezteti mindenféle hatalom fennmaradását. Magas tudatosságú, boldog, kiteljesedett életet élő embereket nem lehet irányítani, médiával, reklámokkal manipulálni. Nem lehet rajtuk élősködni, nem lehet rájuk értelmetlen adókat kivetni és legfőképp nem lehet rájuk parancsolni, hogy énekelve-dalolva, menetelve, mások zsoldos katonájaként embereket megöljenek. Az a lelkiállapot, ami ahhoz kell, hogy valaki az életét úgy irányíthassa, ahogyan szeretné, kizárólag a Szeretet, Hit, Hála, Ítélkezés mentesség állapotában tartható fenn. Így talán könnyebb megérteni, miért december 23-ára időzítik a különböző hatóságok a felszólító leveleiket. A különböző hatalmi praktikáknak hála, ma már azok se tudnak nagyon az óhajtott lelkiállapotba kerülni, akik ismerik ezt a titkot. Tudjátok miért fontos a tudatosság növelése? Azt mondják, Magyarországon kb.: 7-8 millió ember rendelkezik 80-as IQ-val. A 70-es szint pedig már az értelmi fogyatékosok kategóriáját jelenti. Ilyen felállásban már nem is hangzik olyan jól, hogy DEMOKRÁCIA választópolgárokkal, nem? A legtöbb ember éppen eltudja dönteni, hogy pisilni kell, kakilni kell, fázom vagy melegem van. Döntéseit pedig a legalacsonyabb rendű ösztönei szintjén hozza meg. Ha egy politikus ad neki egy puszit a választási kampány során, akkor azt jó embernek fogja tartani. Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatott volna elő, hogy akkor törjön ki a legnagyobb éhínség a Föld egyes országaiban, amikor a világon pont a legtöbb élelmiszert sikerült megtermelni. Amíg Bangladesben az emberek a saját halott gyermekeiket ették meg, addig Oroszországban a mozdonyokat búzával fűtötték. Annyi búza termett, hogy nem fért be a tározókba. Előfordult az is az indiai piacokon, hogy emberek saját haldokló, menthetetlen gyermeküket árulták másoknak eledelül. Leírom még egyszer, hátha valaki elsőre csak átfutott volna rajta: emberek a saját gyermekeiket ették meg és árulták másoknak eledelül. Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, hogy Ázsiában, több mint 40 millió, 10 év körüli gyermek dolgozzon reggeltől estig minden nap. Hidakat, autópályákat építenek, esténként meg vaskonténerekbe zsúfolva, bezárva várják a másnapot. Nem pénzért dolgoznak. A szüleik azért adják be őket ide, mert addig sem nekik kell etetniük a gyermeket. Arra ugyanis már képtelenek. De az sem fordulhatna elő, hogy este a fotelban ülve a befektetési tanácsadód, távol-keleti részvényeket sózzon rád, mivel azok most extraprofittal kecsegtetnek. Tudnád jól, hogy mások kizsigerelése árán nem akarod Te magad sem biztosítani a saját gyermeked jövőjét. Magasabb tudatosságú társadalomban nem fordulhatna elő, ha tudjuk, hogy a Hit, Szeretet, Hála, és Ítélkezés mentesség, mint lelkiállapot, olyan kémiai folyamatokat képes elindítani az emberi agyakban és kvantum szinten a világban, amelyek nagyban befolyásolják az életben való boldogulásunkat, hogy ne ez legyen a legfontosabb elsajátítandó tantárgy az iskolában. És ez teljesen független a vallásoktól is. Indiában, amikor egy gyógyító mesterré válik, két utat választhat. Vagy elmegy az emberek közé és fizikailag gyógyítja őket, vagy felmegy a Himalájába egy barlangba és onnan gyógyítja a világot meditáción keresztül kvantum szinten. Ha valaki nagyjából követi az abbCENTER alakulását, biztosan észreveszi azt a folyamatot, amit nem tudok jobb szóval kifejezni, mint: Tudatosodás. Elindultunk egy úton a magasabb tudatosság felé. Mi egyszerre választjuk az utat a Himalájába és egyszerre az emberek felé is. Olyan út ez, amin csak lassan lehet haladni, ha valaki úgy, mint mi, csecsemőként kapcsolódik be, de nem a sebesség számít, hanem az, hogy az irány jó legyen. A világ megváltoztatásával kapcsolatban egyetlen üzenetünk van: mindenki dolgozzon saját magán! Soha ne hibáztassunk senkit. Még a politikusokat és a papokat se. (Sokan dolgoznak közülük is egy jobb világon) Induljunk el befelé, és rövid időn belül, ha nem is a helyes válaszok, de a helyes kérdések elő fognak bukkanni. A legfontosabb kérdésekre pedig több ezer éve megvannak a helyes válaszok. Csak élni kell velük. Tudom, hogy a villanyszámla meg a lakástörlesztő előteremtése teljesen eltereli az ember figyelmét a nemesebb gondolatokról, és azok sokkal nagyobb gondnak tűnnek pillanatnyilag, de az anyagi világban való boldogulás is a magasabb tudatosságban keresendő. Ahogy Weöres Sándor írta, Az Élet bevásárlócsarnokának felirata: Mihelyt NEM KELL: mindenem a Tiéd. Ezt megérteni, sokkal magasabb tudatossági szintre van szükség. Békés Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek és kívánom, hogy a fa alatt előállított Szeretet, Hit, Hála és Békesség energiája kitartson minden egyes napon 2010-ben is! Ha van egy nagy álmod, higgy benne, higgy a Létezés bölcsességében a megvalósulás fontosságát illetően, kerülj a Szeretet, Hit, Hála állapotába, ne ítélkezz mások felett és az álmod a létező legnagyobb sebességgel indul el a megvalósulás útján. Einsteintől átvéve: fogalmam sincs hogy ez az egész hogyan működik, csak azt tudom, hogy igaz.

Származási hely: Képek

Nagy kerekerdő mélyén éldegélt a kis fa, megbújva a nagyok árnyékában. Csendesen, eseménytelenül teltek napjai. Néha emberek jöttek, körbenézegettek, majd elmentek. Egy nap volt csak az évben, amikor megbolydult az amúgy néma táj, ilyenkor gépek zúgtak, hangyabolyként nyüzsögtek a kétlábúak, és elvittek egyet, a legnagyobbat, a legszebbet pajtásai közül. – Na, viszik a kiválasztottat – hallotta susogni a vén feketefenyőt. – Milyen kiválasztottat? – Tudod kicsi, azt csiripelik a verebek, az a cserfes népség aki néha idetéved, hogy beviszik a nagy fővárosba, felállítják egy hatalmas téren, az ország háza elé, szépen feldíszítik, körbeállják a gyerekek, gyönyörű karácsonyi énekeket énekelnek alatta. – Biztosan szép lehet – sóhajtott a mellette álló ezüstfenyő. A kis fenyő elgondolkodott. Tehát szépnek, nagynak, erősnek, hibátlannak kell lenni, és akkor lehet, ő lesz az, akinek majd énekelnek a kicsi emberek. Erősen megkapaszkodott a gyökereivel és jó erősen magába szívta az életadó nedveket. – Ha megnövök, én leszek a kiválasztott! – fogadta meg erős akarattal. Teltek-múltak az évek, harminc is elröppent már. A kicsi fenyőből hatalmas, gyönyörű fa lett. Csudájára jártak a madarak, a vadak. Árnya alatt megpihentek az erdőben járó vándorok, az erdész pedig arramentében mindig megállt előtte, felnézett a csúcsáig, majd kitört a nyaka, bólogatott és hümmögött. – Ez lesz az! Elérkezett a nagy nap. A fenyők izgatottan várták, kit is fognak választani, kit is fognak elbúcsúztatni. Mindig elbúcsúztak, mert aki egyszer innen elment, soha nem tért vissza. Ilyenkor mézga-könnyeket sírtak, kérgükön lecsurgó cseppeket. Ezt vágjátok! – állt meg az erdész, s rámutatott a kicsiny fenyőből lett hatalmas fára. Igen, igen!!! – ujjongott a fenyő. – Nem volt hiába az évekig tartó várakozás, engem visznek, engem visznek! – Tapsikolt is volna az ágaival, de meggondolta magát, biztos kinevetnék a többiek. Felzúgott a gépfűrész, a fenyő iszonyú fájdalmat érzett, majd lezuhant a földre. Erős kezek markolták, kötélgúzsba tekerték és felrakták egy hatalmas valamire, ami elindult, s vitte őt egyre távolabb és távolabb az erdőtől, társaitól. Sokáig hallotta a búcsúszavakat, a madarak is elkísérték, majd lemaradoztak. Egyedül maradt. A nagy térre érve levették, kötéllel húzták, még mindig sajgó talpát beleillesztették egy erős tartóba, majd újabb emberek jöttek, csillogó-villogó mindenfélét aggattak rá, körbehúztak rajta egy hosszú, vékony indát, majd otthagyták. Sötétedéskor kigyúltak az inda fényei és a fenyő olyan boldogságot érzett, mint még soha. - Mindjárt jönnek a gyerekek és énekelnek – gondolta. De a gyerekek nem jöttek, csak pár ember, akik mondtak valamit a karácsony szentségéről, az ünnepről, hogy milyen gyönyörű is ez a fa, az „ország karácsonyfája”, aztán elmentek. Na, biztos most jönnek a gyerekek! – Kinyújtózott, hogy még nagyobbnak lássák, még hatalmasabbnak, legyenek rá büszkék, mennyire szép és csodálatos. Hiába várt. A tér üres maradt, csak ő állt ott egyedül az egyre sötétedő estében. Körbenézett… és akkor meglátta a fehér kis kerítéseket a tér körül, néha megállt egy-egy arrajáró, megnézte őt, a kezével furcsa mozdulatokat tett, de nem jött közelebb. Az a fehér akármi távol tartotta tőle a megállókat. A fenyő nagy pompájában egyre szomorúbb lett, majd meghallott egy vékony hangot a kerítésen túlról. – Nagypapa, miért nem lehet odamenni? Nem a mi fánk áll ott? – Bizony a miénk. Ez a fa az „ország fája”. Szegényke, nézd, milyen magányosan áll ott, biztos jobban érezné magát az erdőben. Teleaggatták mindenféle csiricsáré puccal, ahelyett, hogy hagyták volna ott, ahová tartozik, a fenyvesben, ahol mókusok ugrálnak rajta, madarak csippentik a tobozaiból a magokat, szél fújja az ágait, s szűzfehér hó borítja el havazáskor tűleveleit. Sokkal szebb lenne akkor, mint itt és így. – Papa, hiszen mi is díszítünk fát karácsonykor! – Persze, de kint a kertben. Azért ültettem amikor megszületett édesapád egy fenyőfát, hogy vele köszöntsük a karácsonyt. Ki nem vágnám! Ott a helye – bólintott az öreg. – Tudom. Mindig sütünk mézeskalácsot nagyival, ráfűzzük a cérnára, meg a többiekkel papírból szalagot is ragasztgatunk, közben énekelünk, nevetünk, aztán kivisszük, és feldíszítjük. De mi gyertyát gyújtunk a tövében, igaz papa? És kint a kertben tovább énekelünk, oda tesszük az ajándékokat, amiket mi csinálunk egymásnak. Papa, mi lesz szegénnyel, ha véget ér a karácsony? Vízkeresztkor lecsupaszítják, elviszik, felvágják darabjaira. Kicsim, szerinted van ennek így értelme? A mi fánk ott marad, ahová ültettem, növekedhet, terebélyesedhet. Az a fa soha nem lesz egyedül, hiszen nyáron ott játszotok a tövében, jókat alusztok alatta, hall ő ott nevetést, prüntyögést, kap szeretet tőlünk, de ez szegény… – nézett elgondolkodva az öreg az egyedül álló fára –, ez már… Mit csinálsz kislányom? Most hová szaladsz? A kislány átszuszakolta magát a korlátok között és futott, futott a néma téren átvágva. A fához érve odabújt a fenyőfa törzséhez, kis karjaival megölelte, puszit nyomott a kérgére. – Szegényke, milyen egyedül lehetsz. Hiányoznak a többiek? Figyelj csak, akarod, hogy énekeljek neked? Hátha akkor nem leszel szomorú. Énekeljek? – és a néma téren halk hangon, kicsit hamisan, megbicsaklóan dúdolni kezdett: – Mintha csillag nézne ránk a házból, csendben alszik, álmot lát az éj, tiszta szívvel szállnak most a vágyak, messze fel a szürkeség felé…hópehely hull, béke száll a földre, ablakunknál megpihent a szél… Ugye szép volt? Ezt szoktuk énekelni a mi fánknak. Kár, hogy nem ismerheted… – suttogta a fenyőfának a kislány. – De most mennem kell. Papa biztos dühös rám – nyomott egy búcsúpuszit a fenyőfára és már szaladt is vissza a kerítésen kívül álldogáló öreghez. Amikor odaért, csak ennyit mondott: – Megvigasztaltam a fánkat. - Hallottam kicsim – mondta az öreg, és hirtelen valami szúrni kezdte a szemét. – Menjünk, vár már otthon nagyanyád. A fenyőfa egyedül maradt a csendben. Hirtelen tört rá a magány fájdalma, ágai meghajoltak, sírni kezdett. Elátkozta azt a napot, amikor a fogadalmát tette. Majd megrázta magát, felmagasodott, ágait himbálni kezdte az előbb hallott dallamra… erősebben! … még erősebben!… A hatalmas robajra villanyok gyúltak a sötét ablakok mögött, emberek hajoltak ki rajtuk és csodálkozva nézték a hatalmas fát, az ország fáját, a földre dőlve, összetört díszek milliárdnyi darabjai között… a sötét téren… néma csendben… kordonok mögött…

Ez egy igazán ütős magazin a Magyar Motorosoknak. Keresd az újságárusoknál!

A baleset körülményeit a rendőrség még vizsgálja.



"Legyen neki könnyű a föld. Részvétem a hozzátartozóknak. Nem felejtjük, h megannyi motoros találkozó lebonyolításában nyújtanak segítséget rutinjukkal. Továbbá azt sem, h önzetlenül sokszor ingyen adják át rutinjukat ingyenes vezetéstechnikai tréningeken. Átadják azt a tudást, h a mi hozzátartozóink ne kapjanak olyan hírt amit most az övéi megkaptak. Tisztelettel adózzunk motoros társunk emlékének, kinek speciel nem pék vagy géplakatos, vagy vállalkozó volt a szakmája, hanem éppen rendőr.

by reko72"

Sziasztok!

Ezúton szeretnénk meghívni mindenkit egy nyárbúcsúztató motoros találkozóra.

A találkozó Bakonybéltől nem messze kerülne megrendezésre.

Ételről mi gondoskodunk, az innivalóban viszont az érkezők segítségét kérjük. :)

Érkezés: szombaton délelőtt.
Távozás: vasárnap, folyamatosan.

Mindenki hozzon magával sátrat, illetve akinek van terepre alkalmas motorja, az azt is hozhatja. Parkolni autóval és motorral is lehet.

Érdeklődni a www.sportmotor.hu oldalon, a Pápa és környéke motoros kör topicban lehet. 

Üdvözlettel,
A szervezők